Vannak találkozások, amiket nem tudsz megmagyarázni, és vannak érzések amik felülírják addigi egész életedet.

Hogy miről is beszélek..?

Arról, amikor azt érzed - egy általad ismeretlen helyről -, hogy már jártál ott. Amikor melegség fog el, hogy te ezt a házat, vagy országot ismered. Szereted az ételeiket, szereted a levegő illatát és nem idegen számodra a nyelv, ahogy beszélnek hozzád. Valaha már jártál itt. De mikor?, hiszen nem emlékszel semmire, és még is…Képtelen vagy felfogni az agyaddal, de a lelked öröm táncot jár és a szíved majd kiugrik a helyéből. Erről az érzésről beszélek. Erről a könnyed, melengető dologról, amit csak a lelked tud felfogni.Fura, de nagyon jó. Bár így maradna minden. De a hétköznapok megjelenésével lassan eltűnik. Szeretnéd tartoztatni még, de elhomályosul. És minden visszarázódik az eredeti helyére.Már csak emlék marad minden. Reménytelenül keresed magadba és tudod, hogy csak egyvalami lehetséges, ha újra járod az utat, hátha ott lesz megint, hátha újból megérint….

Aztán van az az érzés..tudod, ..amikor két ismeretlen lélek találkozik egymással.

Egy elmondhatatlan pillanat, amikor egy váratlan helyzetben ott áll előtted valaki, akit nem is ismersz, és életedben most látod először. Egy pillanat, amikor minden addigi dolog, ami veled történt felül íródik benned és körülötted. Tudod és érzed, hogy fontos a számodra és bármi történjen is neked vele kell lenned. Értitek egymást a nélkül is, hogy bármit is mondanátok.Elég egy mozdulat, elég egy szemvillanás…erről az érzésről beszélek.Elmondhatatlan és hozzá teszem nagyon ritka, aki ezt megkaphatja, vagy megismerheti.

Kívülről nézve olyan ez, mintha két emberi alakot látnál egy hatalmas ragyogó gömbbe burkolódzva egymás mellett lépegetni. Nem hallanak semmit, nem látnak semmit, csak egymásra figyelnek, csak egymás érzéseit érzik, és ha kicsi időre el kell válniuk, akkor úgy tudnak sírni, hogy ők maguk sem értik mi is történik velük valójában. Potyogó könnyeiket nem tudják megállítani….Ilyenkor boldogtalanná válnak és mikor egymás mellett vannak újból, akkor minden visszarázódik. Nem kell melléjük senki ők maguk egymásnak a minden..a társ..az egység…És az egységbe nem kell más személy, mert az így teljes.

Az egységet az „égiek” áldása kíséri.