Virágterápia II

Vissza

A Bach-eszenciák csoportosítása

Edward Bach az általa leírt eszenciákat és a hozzájuk rendelhető lelkiállapotokat hét csoportra osztotta az alapján, hogy mely lelki területen borult fel az egyensúly.

A csoportok a következőek:

  • Félelem
  • Bizonytalanság
  • A jelen iránti érdektelenség
  • Magányosság
  • Mások elképzelései és külső hatások iránti túlérzékenység
  • Kétségbeesés
  • Mások boldogulása miatti túlzott aggódás
  • Elsősegély csepp

Félelem csoport

„A valóságban a félelemnek nincs helye az emberiség természetes birodalmában, mivel a bennünk lakó isteni szikra, valódi önmagunk legyőzhetetlen és hallhatatlan.”

  • Bohócvirág - a bátorság virága: Jellemző, hogy az ember tudja, mitől fél, és tart is az általa rossznak vélt dolgok bekövetkeztétől. A bohócvirághoz tartozik az összes olyan félelem, amelyet konkrétan meg lehet határozni, tárgyak, állatok, bizonyos emberek..stb

Cél: bátorsággal és hittel szembenézni a félelmetes eseményekkel

  • Vörös vadgesztenye - az önállósodás virága: Az ember leginkább attól fél, hogy szeretteivel történik valami baj. Ez a félelem általában felerősödik, ha a szeretett személy távol van, és az ember úgy érzi, hogy nem tudja megvédeni a rá leselkedő veszélyektől.

Cél: A másik személy elengedése révén rábízni őt a gondviselésre.

  • Rezgőnyár - a sejtelem virága: Erre az állapotra a nem meghatározható félelmek jellemzők. Az ember nem tudja mitől is fél igazán, éjjel és nappal is sötét előérzetek, szorongások, baljóslatú sejtelmek kínozzák.

Cél: hinni abban, hogy biztonságban van és védelem alatt áll.

  • Napvirág – a kitörés virága: Ebben az állapotban sokkal inkább a félelem erőssége a meghatározó. Napvirág állapotban az ember óriási veszélyben érzi magát, pánikba esik, retteg, de előfordulhat halálfélelem is.

                      Cél: Igazi hősiességet kifejlesztve bátran szembenézni a rátörő félelmekkel, meg tanulni uralni őket.

  • Cseresznyeszilva – a higgadtság virága: Az ember folyamatosan belső feszültségben van, az önmaga feletti uralom elvesztésétől fél, hogy olyat tesz, amit később megbánna.

     Cél: A higgadtság erényének a kialakítása, a feszültségek levezetésének megtanulása.

Bizonytalanság csoport

„Bizonytalanság, határozatlanság és csekély céltudatosság lép fel, ha a személyiség vonakodik felsőbbrendű Énjének követésétől; gyengeségünk miatt elárulunk másokat. Mindez nem lenne lehetséges, ha áthatna minket a bennünk lakó legyőzhetetlen, lebírhatatlan Istenség tudata. A bizonytalanság az önbizalom és a céltudatosság fejlesztésével haladható meg: az ember megérti, hogyan kell tétovázás és ingadozás helyett döntéseket hozni, és végre is hajtani azokat. A cselekvésből származó hibák elkövetése sokkal jobb, mintha a bizonytalanságból származó passzivitás miatt elszalasztja lehetőségeit”

  • Szikárka - az egyensúly virága: A bizonytalanság a döntésekben, a véleményalkotásban mutatkozik meg. Általában a benne megjelenő ellentétes gondolatok miatt még két dolog, két apróság között sem képes dönteni. Határozatlanság, a rossz döntésektől való félelem jellemzi, attól tart, hogy elszalaszt egy olyan lehetőséget, amiről később kiderülhet, hogy az mégis csak jó lett volna.

Cél: Felemelkedni egy magasabb nézőpontra, ahonnan nagyobb rálátása lehet a döntéseire, hogy a nehéz helyzetekben is képes legyen helyes véleményt alkotni és gyorsan cselekedni.

  • Rozsnok - az elhivatottság virága: Általában elmondható, hogy a szikárka a kis dolgokban, a rozsnok a nagyobb horderejű kérdésekben bizonytalanodik el. Bár nagy benne a lelkesedés, még sem vonzódik különösebben egyetlen területhez sem. Ez késlekedést és bizonytalanságot okoz a tevékenység és a hivatás választásában. A rozsnokra általában az életúttal kapcsolatos bizonytalanság jellemző.

Cél: Feléleszteni az érdeklődést az életcél megtalálására.

  • Kékgyökér – az intuíció virága: Saját megérzéseivel szemben bizonytalan. Nem érzi magát elég bölcsnek, nem bízik abban, hogy képes jó döntéseket hozni, ezért gyakran kér tanácsot másoktól. Gyakran gyenge belső bizonyosság és gyenge önértékelés jellemzi.

Cél: Belső bizonyosság és bölcsesség megszerzése, az intuitív képességek erősítése.

  • Gyertyán – a rugalmasság virága: A bizonytalanság akkor jelentkezik, amikor az ember úgy érzi képtelen megfelelő figyelemmel és erővel a rá váró feladatokra koncentrálni. Az illető testileg és lelkileg is fáradtnak tűnik, hajlamos a halogatásra, és elutasítja a hosszan tartó erőkifejtést

Cél: Érdeklődéssel és élvezettel fordulni még az unalmasnak tűnő feladatok felé is.

  • Tárnics - a hit virága: A bizonytalansága a tettekre is kiterjed. magasztos eszméi és tervei azonnali megvalósításának elvárása miatt az ember könnyen elbátortalanodik, és gyakran feladja tevékenységét, ha akadályokba ütközik. Rossz tapasztalatai alapján pesszimistává válik.

Cél: Hinni abban, hogy a külső körülmények jól alakulnak.

  • Sülzanót - a remény virága: A remény és bizonyosság hiánya képtelenné teszi az embert, hogy esélyt lásson a jelenlegi állapotából való kilábalásra. A tárnics a hit, a sülzanót a remény virága. Negatív tárnics állapotban az ember pesszimista, de azért próbálkozik változtatni helyzetén, míg negatív sülzanót állapotban már nem is próbálkozik, inkább beletörődik helyzetébe.

Cél: Reménnyel telve bizakodni a gyógyulásban, jelenlegi helyzetének megváltozásában.

A jelen történései iránti érdektelenség csoport

Az alábbi virágeszenciák negatív állapotaiban úgy tűnik, mintha az illetőt nem nagyon érdekelnék a jelen történései. Alapjában véve elmenekül a jelen nyomasztó pillanatai elől, elengedi élete tudatos irányítását, sodródik. Nincs igazán jelen, aminek hátterében a rá váró kihívásokkal, feladatokkal, az élet viszontagságaival való szembenézés képtelensége állhat. Az ember tudat alatt nem meri, vagy nem akarja felvállalni a felelősséget a saját életéért.

  • Iszalag – a realitás virága: Az ember nem hiszi, hogy boldogság a jelen körülményei között megtalálható, nem érzi jól magát pillanatnyi helyzetében, és egy jövőbeni, elképzelt fantázia világba menekül, ahol is minden beteljesül, amit csak remél. Jellemző rá az álmodozás, a szórakozottság és a figyelmetlenség.

Cél: Elhinni, hogy a boldogság itt és most megtalálható és elérhető.

  • Jerikói lonc – a múlt virága: Az ember úgy gondolja, hogy a jelen soha nem lesz olyan jó, mint amilyen a múlt volt. A jelenből a múltba menekül, boldog emlékei között bolyong, szívesen töpreng a múltban történteken, nosztalgiázik.

Cél: Meg találni a jelen pillanat boldogságát és hinni abban, hogy a jövő is lehet olyan jó, mint amilyen a múlt volt, hálásnak lenni a múlt boldogságáért.

  • Fehér Vadgesztenye – a gondolkodás virága: Az embert az aggodalmas gondolatok eltávolítják a jelentől, a folyamatosan visszatérő gondolatok elhatalmasodnak rajta.

Cél: Lenyugtatni az elmét, úrrá lenni a kínzó gondolatokon.

  • Vadgesztenyerügy – a tanulás virága: Az ember túl nyugtalan, izgatott ahhoz, hogy képes legyen a jelen történéseire figyelni. Képtelen elmélyedni az aktuális történésekben, és az élet leckéit és tapasztalatait sem érti meg kellő mélységben.

Cél: Megtalálni a nyugalmat és megérteni az élet mélységeit.

  • Olajfa – a megújulás virága: A test és a lélek túl kimerült ahhoz, hogy az illető ellássa a jelenben elé kerülő feladatokat. A test pihenésre szólítja fel őt, arra, hogy húzódjon vissza a jenből és adjon teret a kikapcsolódásnak.

Cél: Pihenéssel, alvással és ellazulással egyaránt megerősíteni a testet és a lelket.

  • Vadrepce – a fény virága: A depresszió, a lehangoltság lehetetlenné teszi az ember számára, hogy jelen legyen, és az adott körülmények között megtalálja boldogságát.

Cél: megtalálni a zord, bánatos hangulatot felolvasztó örömet.

  • Vadrózsa  - az életkedv virága: Az ember képtelen felülemelkedni a jelen által hordozott nehézségeken és boldogtalanságon, nem érez energiát a harcra, lemond még az életről is. Ennek következtében elveszti érdeklődését a jelen iránt, beletörődés és az aktivitás hiánya jellemzi.

Cél: Megerősíteni a harci kedvet arra, hogy az illető a veszteségek ellenére is tegyen magáért.

Magányosság csoport

Az emberek többsége a magányosság állapotát akkor élik át, amikor érzésük szerint környezetük nem érti meg őket. Az alábbi virágoknál az embereknek nehézségei támadhatnak a kapcsolatok létesítéseivel, a megfelelő kommunikáció kialakításával. Ezekért a problémákért nem hibáztatható a környezet, csakis maga az ember, illetve az emberen eluralkodott egoizmus.

  • Békaliliom – a kommunikáció virága: A magányosság érzése az emberektől való elkülönülésből, a túlzott távolságtartás a mások fölé helyezkedésből adódik, abból, hogy az illető úgy gondolja, egyedül is képes megoldani a problémáit.

Cél: Spontaneitás, mások felé fordulás, a kapcsolatok kialakításának kezdeményezése, másokkal való egyenlőség érzésének ápolása.

  • Nebáncsvirág – az idő virága: A belső magányosság érzése abból adódik, hogy az embert gyors gondolkodása és tettei miatt irritálja mások lassúsága. Ingerlékennyé és türelmetlenné válva nem képes mások szükségleteit és egyéni ritmusát eltérő személyiségét figyelembe venni.

Cél: A belső sebesség egészséges uralása és türelem mások iránt, megengedve másoknak, hogy saját belső ritmusuk szerint cselekedjenek.

  • Hangafű – az identitás virága: A magányosság abból adódik, hogy az ember nem veszi figyelembe mások szükségleteit, csak saját magával foglalkozik. Erős késztetést érez arra, hogy állandóan csak magáról beszéljen. Egy idő után a környezete nem képes tolerálni túlzott önközpontúságát és egyedül marad.

Cél: Képessé válni mások meghallgatására az én központúság feladására

Mások elképzelései és külső hatások iránti túlérzékenység csoport

Bach szerint a problémák két nagy csoportba oszthatók: vagy túlságosan rá akarjuk kényszeríteni akaratunkat másokra, vagy pedig túlságosan engedünk mások befolyásának. Az alábbi csoportban olyan lelkiállapotok találhatók, amelyekben az ember nem megfelelően reagál az őt érő külső hatásokra, s emiatt képtelen az egészséges önérvényesítésre.

„ Egyetlen dolgunk, hogy megőrizzük egyéniségünket, éljük saját életünket, és életünk hajóját magunk kormányozzuk – és minden rendben lesz."

  • Apróbojtorján – az őszinteség virága: Az elme túl érzékeny a környezetben jelentkező zavarokra és konfliktusokra, különösen azokra, amelyek nagyfokú belső nyugtalanságot, szorongást okoznak és aggódással párosulnak. Ekkor az ember aggodalmait egy humoros álarc mögé rejti.

Cél: A konfliktusok őszinte felvállalása és elrendezése, amely kedvezően hat a belső békére, miáltal a külső zavarok kevésbé hatnak a személyre.

  • Kisezerjófű – a szolgálat virága: Az ember túlérzékenysége abból adódik, hogy túl nyitott  és befogadó mások elvárásaival és kívánságaival szemben. Ezt az állapotot a túlzott alázat és a túlzott szolgálatkészség jellemzi.

Cél: Saját szükségleteit szem előtt tartva is képes legyen az illető jó szándékkal másoknak segíteni.

  • Diófa – a világra segítő: Az elme túlzottan érzékeny mindenféle külső befolyással és véleménnyel szemben, különösen a nagy változások idején, élete egyik állomásának elhagyásakor, az új utak kezdetén.

Cél: Kifejleszteni a belső stabilitást, visszaszorítani a belső egyensúlyt felborító külső befolyások hatását.

  • Magyal – a szívet megnyitó virága: A test és a lélek túlzottan érzékeny a környezet zaklató vagy fenyegető körülményeire, és a felé irányuló megnyilvánulásokra túlzott mértékben ingerülten, haraggal reagál.

Cél: Középpontban maradva a szeretet és a jóindulat megtartására.

Kétségbeesés csoport

A kétségbeesés állapota akkor alakul ki, amikor az ember nem látja a megoldást a problémáira. Sokszor képtelen egy magasabb nézőpontból szemlélni az őt körülvevő elkeserítő helyzetet, és így nem is lát kiutat belőle. A kétségbeesésé állapotában az ember spontaneitása lecsökkenhet, nem képes aktívan cselekedni és döntéseket hozni.

  • Vörösfenyő – az önbizalom virága: Az örömteli tapasztalatok hiányából fakadó önbizalomhiány előbb-utóbb kétségbeeséséhez vezethet. A saját problémákba való túlzott belefeledkezés meggátolja az embert abban, hogy egészséges, kiegyensúlyozott és tettekben is megnyilvánuló önértékelést érjen el.

Cél: Stabil önbizalom kialakítása azáltal, hogy az ember felismeri és elfogadja saját képességeit.

  • Erdeifenyő – az önelfogadás virága: Erdeifenyő állapotban az embernek bűntudata lesz, ha nem képes megfelelni a saját maga által felállított magas követelményeknek, s ezért kétségbe esik. Ezt az állapotot nagyfokú önhibáztatás jellemzi.

Cél: Képes legyen önmagának megbocsátani.

  • Szilfa – a felelősség virága: A kétségbeesés az emberre háruló túlzott felelősség, a túl nagy feladatok miatt alakul ki, különösen akkor, ha úgy érzi, nincs a kezében olyan eszköz, amelynek segítségével megoldhatná a dolgait.

Cél: Belső nyugalom kialakítása után a feladatok apránként történő megoldása.

  • Szelídgesztenye – a megváltás virága: A Nagyfokú kétségbeesésé abból fakad, hogy az illető nem látja a kiutat jelenlegi szorult helyzetéből.

Cél: A gondviselésbe vetett hit és bizalom révén képessé válni az elviselhetetlennek tűnő pillanatok átvészelésére.

  • Ernyős madártej – a vigasz virága: Szomorúság, bánat vagy egy traumatikus esemény negatív hatásai okoznak az embernél kétségbeesést.

Cél: Megnyugodni, ellazulni és feloldani az adott traumát.

  • Fűzfa – a sors virága: A kétségbeesés abból a felfogásból eredhet, hogy az illetőt igazságtalanul kezelték, s ezért megbántva érzi magát más emberekkel, vagy a sorssal szemben. Úgy érzi, mások hibája miatt szenved.

Cél: Megbocsájtás és hála felélesztése a sors minden megnyilvánulásával szemben.

  • Tölgyfa – a kitartás virága: Az embert a kötelességtudat hajtja, keményen dolgozik, a végsőkig kitart, míg egyszer csak összeomlik. Képtelen tovább másokért felelősséggel dolgozni, teljesíteni, így nem is halad előre, kétségbe esik.

Cél: Egyensúlyt teremteni munka és pihenés között, „játékosan dolgozni”.

  • Vadalma – a megtisztulás virága: Az ember külső vagy belső tulajdonságára koncentrálva tisztátalannak vagy szégyenletesnek érzi magát, kétségbeesik.

Cél: Helyes önelfogadás kialakítása

Mások boldogulása miatti túlzott aggódás csoport

Ebbe a csoportba megtalálhatók mind azok a lelki állapotok, ahol az ember az elfogadás képessége nélkül túlságosan rá akarja kényszeríteni az akaratát másokra. Az intolerancia ebben a csoportban mindegyik virágnál fellelhető. Általános esetben a kiutat a másik ember önzetlen, feltételszabás, viszonzásvárás, és személyválogatás nélküli elfogadása jelenti.

„ A legkisebb jogunk sincs Isten gyermekei közül bárkinek az életébe beleavatkozni. Mindenkinek meg van a saját feladata, aminek elvégzéséhez és tökéletesítéséhez egyedül ő bír megfelelő erővel és tudással. Amikor elfeledjük ezt, és feladatunkat megpróbáljuk másokra erőltetni, vagy engedjük, hogy beleavatkozzanak a dolgainkba, akkor súrlódás és diszharmónia keletkezik a tudatunkba. Különösen figyeljünk arra, hogy csak akkor segítsünk másoknak, ha segítés vágyunk valóban Lelkünk parancsa, belülről fakad és nem pedig rosszul értelmezett kötelességtudatból, amit valaki bebeszélt nekünk, vagy ránk kényszerítette.”

  • Katángkóró – az anyaság virága: Önközpontú módón túlságosan kiszolgál másokat, anélkül, hogy számításba venné mások szükségleteit. Különös képen, figyelmen hagyja mások szabadságát. Könnyen felébred benne az önsajnálat, ha igyekezetét nem értékelik kellő képen.

Cél: Ráhangolódni a másikra, és elfogadni az igényét; az önsajnálatot önzetlenséggé változtatni.

  • Vasfű – a lelkesedés virága: Az ember meg van győződve bizonyos elméletek, ideálok helyességéről, és másokat is erre az útra akar terelni, át akarja nekik adni a boldogság kulcsát. A szőlőhöz képest a vasfű általában jóhiszemű, pusztán felfokozott lelkesedésből cselekszik.

Cél: Megnyílni mások eltérő nézetei felé és megengedni, hogy mások szabadon alkossanak véleményt.

  • Szőlő – a tekintély virága: A másokért való túlzott aggódás főnökösködésben nyilvánul meg, az ember irányít másokat, még ha azok nem is szeretnék hagyni ezt.

Cél: Megengedni másoknak, hogy szabadon irányítsák saját életüket, és elfogadni mások vezető szándékait is.

  • Bükkfa – a tolerancia virága: Magas követelményeket állít mások szokásaival, viselkedésével szemben, és kritizálja azokat, akik nem felelnek meg az elvárásnak.

Cél: Kifejleszteni a toleranciát és megtanulni mások elfogadását, hibáik helyett meglátni erősségeiket.

  • Forrásvíz – a rugalmasság gyógyítója: Az ember szigorú szabályok közé kényszeríti saját magát, hogy ezzel másoknak jó példát mutasson, másokat a maga szelíd módszerével megváltoztasson.

Cél: Az elnéző lelkület kifejlesztése önmagunkkal szemben; annak a tudatnak a megerősítése, hogy az élet örömei nem bűnös dolgok.

Elsősegély csepp

Az Edward Bach által megalkotott öt eszenciából álló különleges keverék képes vészhelyzetekben visszaállítani a kibillent egyensúlyt, nyugalmat biztosít.

Az elsősegély csepp nagyon értékes lehet balesetek, traumák után, vagy pánik helyzetben, amikor hirtelen ájulás, remegés, esetleg fizikai funkciók más eltérése jelentkezik. Ennek a rendkívüli hatásnak a kiválasztásában az alábbi öt összetevő működik közre.

  • Napvirág -  a pánikreakciók csökkentésére
  • Cseresznyeszilva _ azon belső feszültségek és félelmek kiegyensúlyozására, amelyek a kontrol elvesztésétől való félelemből származik.
  • Iszalag – ájulás megelőzésére
  • Nebáncsvirág – a belső nyugtalanság és a türelmetlenség csökkentésére
  • Ernyős madártej – sokk és a trauma utóhatásainak mérséklése

Az elsősegély cseppet mindennapi használatra is szedhetjük, intenzív idegesség és nyugtalanság esetén, ha az életenergia visszaszerzése és feltöltődésre van szükségünk.

 

 

 

 

megosztás